Avatar Times
A tudat felfedezése
Tizenötödik rész
Az angyali rendek érdekes metaforát nyújtanak gondolataink és viselkedésünk megértéséhez.
Angyali gondolatok
Harry Palmer
Elgondolkodtam a gondolatokról. Nos, tulajdonképpen csak megfigyeltem őket, ahogy jönnek-mennek. Úgy tűnik számomra, mintha lenne egy hierarchiájuk; a különböző gondolatfajták - ahogy a felhők is - több típusba sorolhatók. Szóval lehetnek pehelyfelhő (cirrus) gondolatok, esőfelhő (nimbus) gondolatok, gomolyfelhő (cumulus) gondolatok és vannak az egyszerűen csak ködös gondolatok. A teljesen ködös gondolatoknál a látótávolság zéró. Talán épp ez a helyzet akkor, amikor nem vagyunk képesek túllátni saját következtetéseinken.
Akárhogy is van, bizonyos gondolatok sokkal jobbak - legalább is jobb érzést keltenek -, mint mások. Az a gondolat, hogy “Igazam volt”, jobb érzést kelt, mint az hogy “Talán tévedtem”. Szintén hatékonyabbnak tűnik azt gondolni, hogy “Meg tudom csinálni”, mint azt, hogy “Megpróbáltam, de nem lehet megcsinálni”
Egyes gondolatokat mi teremtünk, míg más gondolatok úgy tűnik, csak bejönnek az ajtón, amit valaki nyitva felejtett. Olyan ez, mintha mindannyian egy panziószerű elmében élnénk, ahol a gondolatok az albérlők (szójáték angolul; roomer-albérlő, rumour-hír, szóbeszéd; a ford. megjegyzése). Néhányan hívatlan vendégek, másokat pedig szívesebben látunk a többieknél. Néhányuk csak a hallban álldogál és egy dalnak ugyanazt a sorát ismételgeti újra és újra. Elcsodálkozunk, miért is foglalkozunk velük egyáltalán? Amikor pedig egy gondolat beköltözik és állandó lakhelyéül választ, ekkor alakul ki a vélemény!
Az „angyal” szó egyik meghatározása szerint: hírvivő, vagy gondolat Istentől. Ahelyett, hogy nemkívánatos vendégként gondolnánk gondolatainkra, tekinthetnénk rájuk úgy is, mint angyalokra! Nem mi lennénk az elsők, aki így néz rájuk. Ahelyett, hogy azt mondanánk ”Támadt egy ötletem!” mondhatnánk azt is, hogy “Egy angyal jelent meg előttem!” Gondolatink megosztása helyett az angyalok énekére hívhatnánk meg másokat. Ahelyett pedig, hogy azt állítjuk, a világ egy gondolattal kezdődött, mondhatnánk azt is, hogy az angyalok építették.
A gondolatok egymásra épülése hasonlít az angyalok hierarchiájára: az angyali rendek megfeleltethetők a gondolatfajtáknak.
Lássuk, jól emlékszem-e: az arkangyal az angyal fölött van, a következő rang pedig fejedelemség - az angyalok hercege. Aztán jön a „hatalmasság”, az „erősség” és az „uralmasság”. A három legfelsőbb rend pedig a „trónusság”, a „kerub” és a „szeráf”.
A kerubok és a szeráfok nagyon erősek, és a teremtő trónját védelmezik. Amíg szolgálatban vannak, semmi sem kerülhet a közelükbe. A kerubokat gyakran ábrázolják szárnyas arcként, akik időnként lángoló kardot viselnek. A szeráfokat tiszta, fehéren izzó szeretetfényként szokták leírni, amit nem lehet ésszel felmérni.
És kinek a trónját védik vajon? Ki uralkodik a gondolataid felett? Te lemondtál-e a trónodról? Milyen gondolat ül trónusodon? Vagyok. Amikor pedig királyi székedből uralkodsz, milyen gondolatok védelmeznek téged és tesznek erőssé? A szeretet és a hit. Ők a te kerubod és szeráfod!
Az angyalok rendekbe sorolása az ötödik vagy hatodik századba nyúlik vissza, és a legtöbb egyházi tudós szerint egy magát Dionüszosz Areopagitának nevező íróhoz köthető. Sok bibliai utalás van angyalokra, különösen Ésaiás könyvében, és a „szárnyas hírvivők” meglehetősen gyakoriak a hieroglifákban is. Úgy tűnik azonban, hogy Areopagita volt az, aki először sorolta őket kilenc rendbe, mely rend mindegyike felelős a teremtés egy-egy részéért. Gyanítom, hogy Dionüszosz Areopagita nem akarta megsérteni az egyházi tisztségviselőket, ezért teremtett allegóriát. Csak néhányan értették vagy sejtették meg, hogy az angyalok hierarchiájának pszichológiai megfelelője is létezik.
Azt hiszem, el tudjuk képzelni azt a gondolkodásmódot, amit Lucifer, a bukott angyal képvisel. Érezted valaha azt, hogy saját gondolataid lázadnak ellened? Mi más lenne a függőség, a vágy, vagy a sóvárgás, mint lesüllyedés az önbecsapás alacsonyabb régióiba? A sóvárgó gondolatok Luciferiek, nem igaz?
Ha feltételezzük, hogy a bukott angyalok az önáltató gondolkodás megfelelői, akkor könnyen képet kaphatunk arról, hová vezet az önbecsapás. Viszont még mielőtt elérnénk a gödör alját, megmenthetjük magunkat azzal, hogy segítségül hívjuk kerubunkat és szeráfunkat (szeretet és hit). Ezek azok a mentális attitűdök, melyek trónusunkat védik.
Mondandómmal arra célzok tehát, hogy különféle gondolatok és gondolkodásmódok vannak. Akár teremthetsz is egy gondolatot. Megtörténhet, hogy csak ülsz valahol és szárba szökkentesz egy gondolatot. Mindehhez pedig semmilyen kívülről jövő motivációra nincs szükséged. Egyszerűen csak kibocsátasz egy gondolat-angyalt. Ez nem egy olyan gondolat, ami bármitől is függene, vagy a körülötted lévő világot tükrözné valamiképpen. Ez egy gondolat-angyal, amit te eredeztetsz.
Teremthetsz egy gondolatot (gondolat-angyalt) minden ok nélkül, majd kitalálhatsz egy okot arra, hogy miért teremtetted. A második gondolatot (a reakciót) az első ösztönözte, de az elsőt semmi — az a te szeráfod! Ez nem válaszreakció valami másra. Nem is egy valóságról alkotott megjegyzés vagy vélemény. Ez egy gondolat-angyal, amit te teremtettél.
Ez az elgondolás azért meg szokott lepni néhány embert. Ilyenkor azon kezdenek töprengeni, nem támadt-e rés a megszokott inger-reakció modelljükön, melyben a világ az inger és a gondolat a reakció. Ilyenkor azt mondom, hogy de igen, támadt. Ők pedig mindenekelőtt görcsös igyekezettel próbálják megmagyarázni, honnan „származik” a világ, ami gondolkodásra készteti őket. Kreálniuk kell egy teremtőt, ami ügyes trükk, de most ne menjünk el ebbe az irányba. Most csak üljünk vagyok-trónunkon, és küldjük el kerubunkat és szeráfunkat, hogy olyan világot teremtsenek nekünk, amilyet szeretnénk. A világ gondolat-angyalokkal kezdődik, a te gondolat-angyalaiddal! Ez a valóság forrása.
Alkosd meg például azt a gondolatot, hogy “Boldog vagyok”. Ez egy szeráf gondolat, amit épp most teremtettél. Nem kell a valósággal egyeztetned arról, van-e ennek bármi értelme; ez egyszerűen csak igaz, mert te azt mondtad, hogy igaz.
Most alkosd meg azt a gondolatot, hogy “Szeretetet teremtek.” Ez egy kerub gondolat. Te hoztad létre. Mondhatnád azt is, “Nem tudok szeretetet teremteni.” Bármelyiket választod is, a gondolat igazsága maga a gondolat; nem függ a világtól.
Amikor gondolataid okozójává válsz, egyben Istene is leszel saját univerzumodnak. Angyalokat indítasz útnak.
Ha a világ — melyet egyébként te teremtettél — késztet gondolkodásra, már bele is zuhantál az önbecsapó gondolatok régióinak mélységeibe. Látod a különbséget? Egy teremtett gondolat (angyal) valóságot teremt, egy reakció-gondolat azonban hazugságot. És mi a hazugság?
Egyszerűen ez: “Nem én tettem!”.
Nos, lehet, hogy ennek az édesanyád bedől, de ha engem akarsz vele meggyőzni, csak az idődet vesztegeted.
Amikor te vagy univerzumod Istene, és elhatározol valamit, angyalaid véghezviszik azt. Ehhez azonban valóban univerzumod Istenének kell lenned. Sok ember próbál meg létrehozni valamit egy reakció-gondolat (hazugság) segítségével, ahelyett hogy egy teremtett gondolatot (angyalt) hívna életre. Ez a különbség a fantáziálás és a valóságteremtő gondolatok között. A gondolat-angyalok tényekké válnak.
Utazik egy ember a repülőn. Egyszer csak kinéz az ablakon, és látja, hogy lángol a hajtómű. Hát, ha van olyan esemény, ami nem marad reakció-gondolat nélkül, akkor ez az: “Le fogunk zuhanni!” Még szerencse, hogy ez csak egy reakció-gondolat, hiszen ha tudatosan teremtett gondolat lenne, utasunknak nem lenne semmi esélye. Akkor ugyanis megteremtette volna a repülőgép lezuhanását.
A vészhelyzetek kezelésének helyes módja, hogy visszarohanunk a trónunkhoz, és átvesszük az irányítást korábban teremtett angyalaink fölött. Valahogy így: “Vagyok. Egy repülőgépen vagyok, amelynek ég a hajtóműve. Félek. Hát legyen.” (És aztán útnak indítunk néhány új angyalt.) “Megcsinálom! Biztonságban vagyok! A repülőgép biztonságban van!”
Teremtővé kell válni ahhoz, hogy bármit is meg tudj teremteni. A kérdés, mennyire erős teremtővé vagy képes válni? Azok az emberek, akik úgy közelítik meg a teremtést, hogy “azért, mert...”, nem teremtenek túl sokat. Többnyire inkább aggodalmakat teremtenek, melyekkel saját magukat és a többi embert riogatják. Ők azok, akik megpróbálnak majd meggyőzni arról, hogy bizonyos valóságok nagyobbak nálad. Ez pedig végső soron hazugság.
Van egy érdekes kis játék, ami folyamatosan zajlik a világban. Valaki létrehoz egy gondolatot, mely gondolat valóságot teremt. Ez a valóság más embereket gondolkodásra késztet. Nyilvánvaló, hogy ha ez a valóság késztette őket gondolkodásra, akkor gondolataiknak nem ők a teremtői. Hacsak nem azt teremtik, hogy ők teremtették azt a másik embert, hogy az megteremtse azt a bizonyos valóságot.
Ugye, milyen vicces kis játék? Csak akkor vesztesz, ha nem vállalsz felelősséget azért, hogy te teremtetted azt a másik embert.
Az Avatar tanfolyam története
Tud az Avatar segíteni a párkapcsolatomban?
Igen.
A legtöbb ember számára egy kapcsolat akkor kezdődik, amikor a felek kölcsönösen mentális benyomásokat kezdenek teremteni egymásról. Ezek nélkül a mentális benyomások nélkül fel sem ismernék egymást.
A többi emberről alkotott mentális benyomásaidat erősen befolyásolják preferenciáid, feltételezéseid, és a múltad. Egy pillanatig megfigyeled a másikat, mintát veszel - amit persze kiszínez az adott pillanat és esemény -, hozzáadod következtetéseidet, aztán szekrényedből előhúzol egy megfelelő jelmezt, és ráadod.
Lennél ez a jelmez a kedvemért?
Persze, ha te pedig ez a jelmez leszel a kedvemért.
Ginger és Fred, James Bond és Moneypenny, vagy a mama és a papa, és már áll is a bál.
Az elsődleges kapcsolat közted és a jelmezed között van. A jelmezek mintha felnőtt játékbabáid lennének, akikkel játszol, harcolsz és megosztod az életed. Mindaddig, amíg egy jelmezhez társított személy a karakteréhez nem illő viselkedéssel el nem rontja a játékodat, a dolgok nagyjából elvárasaid szerint mennek.
Ahhoz, hogy az elképzelt jelmezkapcsolat mögé láss, el kell engedned a másik emberrel kapcsolatos minden mentális képedet, és idegenként (meghatározatlan létezőként) kell rá tekintened. Ez természetes módon történik meg az Avatar tanfolyam harmadik részében. A kapcsolatok sokkal őszintébb szinten újulnak meg.
Természetesen a saját magaddal kapcsolatos mentális képeket is elengedheted, ami által az igazi felszabadultság érzését tapasztalhatod meg.
Rendkívüli pillanatok
A III. rész gyakorlatainak az elvégzése egyedülálló és mély élmény volt. Áldottnak érzem magam ezért a hasznos eljárásért, és hogy önállóan is használni tudom, ha úgy döntök.
A kurzus ideje alatt nem tapasztaltam semmilyen érdemi változást, csak ámultam, hogy milyen inspiráló és mennyire értelmes ez az eszköz ... valójában, az "utóhatásaként", most amikor ezt írom, egy határozott elmozdulást figyelek meg a pszichémben (personában).
Könnyednek érzem magam. Nincs feszültség a testemben. (Sokkal több ez, mint egy masszázs vagy meditáció után.) Korábban soha nem érzett önbizalmat tapasztalok, és kellemes meglepetésként ért a beszélgetésekben mutatott stílusom. Nagyon más lett, ahogyan megmutatom magam, soha nem voltam ilyen, és ez egy nagyon mély érzés-szinten történik!!
Még a hagnszínem is megváltozott, úgy tűnik, a szavaim teljes meggyőződéssel visszhangoznak bennem és körülöttem. (A kinyilvánított elsődlegesem megvalósult!!)
Örömmel írom, hogy tényleg hiszem, a tartós változás lehetséges számomra - a változás, amiért oly sok évig küzdöttem és már majdnem feladtam az Avatar előtt. Több is vár még rám, hiszem most magabiztosan ráteszem a figyelmemet a Mester tanfolyam előkészületeire. Ott találkozunk! –G.G.
Úgy érzem, újjászülettem. Ez nem azt jelenti, hogy másik ember lettem. Úgy érzem, olyan új énné alakultam át, aki elfogadja a jövőt és helyreállítja az elme békéjét; aki arrafelé megy, amerre a lelke menni akar.
Az Avatar tanfolyam légköre egyedülálló. Különböző életkorú, foglalkozású és a társadalmi státuszú emberek, de senki nem foglalkozik ezzel. Felületes különbségek nem kapnak nagy figyelmet. . Nagyon jó érzés ezeket integrálni. És a magabiztosság, hogy azt csináljam, amit akarok. Úgy tűnik, hogy az öröm nem jön valahonnan, sokkal inkább az az érzésem, hogy az öröm mindent körülvesz. És változik meg a hit ereje által. Tulajdonképpen csak én változom. –T.A.
Ez volt a legcsodálatosabb élmény az életemben! A feleségem, Jill, részt vett az Avatar tanfolyamon, és amikor felhívott a tanfolyam alatt, a teljes helyiség, amiben éppen ültem, izzott a sugárzó fénytől, amit újonnan megtalált tudatossága bocsátott ki. Tudtam, hogy valami fontos dologra talált.
Látva a változást rajta, elkezdtem erősen vágyni egy mély hitre, ami mindent megváltoztat, ami addig az életemről ismertem– fájdalmat, szenvedést, kételyt, félelmet, haragot.
Ugyanakkor vonakodtam az elején. Ravasz értékesítésre számítottam, több ezer tájékoztatóra, megvásárolandó kulcstartókra és matricákra, hogy a mozgalom részének érezzem magam.
Öregem, sokkot kaptam.
Soha nem éreztem ilyen szeretetet és elfogadást, mint abban a teremben tele tanulókkal, mesterekkel, stb... Lehetett bármit mondani és érezni. Nem volt helyes vagy helytelen. Csak szeretet!
Az elején azt sem tudtam, mit csináljak. Sok fájdalmas dolog volt, amivel foglalkozni kellett és olyan kevés idő. De ott voltak az eszközök, és a szerető, gondoskodó segítség, ami végig támogatott. Az út időnként kemény volt, mert úgy döntöttem, hogy az legyen.
Az egyszerűség volt az, ami működött. Az élmény olyan erőteljes, hogy nem is lehet leírni. Igazán csodálatos. –D.R.
Az egyik gyakorlat közben rájöttem, hogy hatalmamban áll az emlékeknek érzelmi töltést adni. Én alakítom őket jóvá vagy rosszá, pusztítóvá vagy kivételessé. Mikor elengedem az ítéletemet, nem többek puszta tapasztalatoknál; csak az életutam részei, érzelmi tehertől mentesen.
Olyan érzés volt, mintha az életem poggyásza ott maradt volna a peronon. Szabad voltam és könnyű, mint egy tollpihe. –J.L.F.
Avatar résztvevők további "rendkívüli pillanataiért" látogass el ide: AvatarResults.com

Cselekedj
Ha szeretnéd, hogy egy Avatar mester kapcsolatba lépjen veled, kattints ide.
Az Avatárral mindenki nyer. Minden ember, aki Avatárrá válik, ezzel a kollektív tudatot egy nagyobb tolerancia és megértés felé mozdítja el. Ha segítesz magadon az Avatárral, azzal mindenki másnak is segítesz. – Harry Palmer