Avatar Times
A tudat felfedezése
Huszonegyedik rész
A tudomány bizonyítani tudja, hogy bizonyos fizikai tulajdonságok genetikailag kódoltak az egyén DNS-ében. Egy ember kék, vagy egy másik ember barna szeme visszavezethető bizonyos genetikai kombinációkra. A bőr, a pikkelyek, a tollazat vagy a haj, ugyanúgy, mint ezernyi más fizikai jellegzetesség, megmagyarázható az örökölt genetikai állománnyal, de mi a helyzet az ösztönökkel, a társas viselkedéssel és a humanitárius beállítottsággal? Ezek vajon honnan jönnek?
Hullik a hamu
Harry Palmer
Volt időszak, amikor sertéseket neveltem és megfigyeltem, milyen természetes szakértői a búvóhelyépítésnek. Valószínűleg innen származik a „Három kismalac” meséje is. Az első kismalac szalmából építette a házát, a második kismalac vesszőből, a harmadik téglából. Ez utóbbi építmény valószínűleg a történetmesélő kreativitásának köszönhető, bár a disznók valóban tudnak menedéket építeni, és meglehetősen jól csinálják.
Volt egy 140 kilós kocám, Violettának hívtam, aki egy kevés puha földből és egy kötegnyi rőzséből elképesztően rövid idő alatt tudott disznófészket építeni. Igazi kis hód volt. Ágakat gyűjtött össze, egymásra halmozta őket, a szájával fűcsomókat pakolt rájuk, aztán az egész kupacot addig hengergette a földön, amíg le nem lapította. Majd adott hozzá még néhány ágat, még néhány fűcsomót, és újra laposra formázta. Először azt hittem, hogy a fészek alapját készíti, ami már egy magasabb értelem megnyilvánulása lett volna.
Az alapépítés emberi találmány. Ha például egy régészeti ásatáson dolgozol ősi civilizációk után kutatva, és találsz valamit, ami épületalapnak tűnik, megütötted a főnyereményt. Az alapzatok ugyanis vízválasztók az ösztönös és az intelligens menedéképítés között. (Ez egyébként ugyanúgy vonatkozik a saját életed építésére is.)
Akárhogy is, a disznó nem alapzatot emelt; pont fordítva, felülről lefelé kezdte el az építkezést. Az ágakból és fűcsomókból összetákolt lapos kupac volt a búvóhely teteje. Amikor elégedett volt művével, az orrával megemelte a szélét, és becsúszott alája. Aztán felállt, aminek hatására a tető felvette hátának ívét. A tető alatt állva elkezdte a pofájával feltuszkolni maga alól a sarat, oldalfalakat emelve belőle. Amikor a sárfal úgy egy láb magas lett körülötte, letérdelt a gödörben, ami a kikapart sár helyén maradt, és hagyta, hogy a boltozat ráüljön a falakra. Elmerengtem, hogy vajon ez az építmény volt-e a természetes archetípusa a katedrálisoknak és országházaknak. Kicsit szégyenlősen gondolok arra, hogy az Egyesült Államok kongresszusának épülete esetleg egy disznómenedékről lett modellezve.
Kijárat nem volt. Először arra gondoltam, hogy Violetta hibázott, de aztán megértettem; ha életet adsz egy tucat eleven kismalacnak (amit ő meg is tett pár órával később), akkor ez az óvóhelymegoldás nagyon is méltányolható.
Egyetlen délután alatt Violetta felépített egy egy-disznó-férőhelyes dómot döngölt vízálló tetővel, ami képes volt megvédeni új családját a késő tavaszi havazástól. Micsoda disznó! De ami a leginkább ámulatba ejtett engem, az volt, hogy Violetta egy lebetonozott kereskedelmi disznófarmon született és nőtt fel. Honnan tudta, hogyan kell óvóhelyet építeni?
A kismalacok nagyon érzékenyek a hidegre, és a menedéképítés ismerete nélkül a faj nem maradna életben. Szóval hogyan megy tovább ez a menedéképítő ösztön generációról generációra? Biztos vagyok benne, hogy a pofája szélességét vagy a szemének színét örökölt DNS készlete határozta meg, de honnan örökölte az építőmesteri tudományt? Az óvóhelyépítés egy evolúciós viselkedés lenne, ami számos generáció alatt alakult ki, és amire a természetes szelekció csak ráerősít?
Ahogy Violettát néztem, amint házacskáján munkálkodott, eltöprengtem, vajon létezik-e valamiféle életek közötti raktározó hely, egy kozmikus tudatmemória- bank, ami továbbadja az ösztönöket generációról generációra, fajról fajra. Univerzális memória bankok! Ez az ötlet kissé a varázslat felé visz, vagy talán egy kibontakozó kozmikus, isteni tervezés felé.
Persze az ösztönök konzerválhatnak idejétmúlt viselkedéseket is. (Talán pont ezért találták ki az intelligenciát, nem?) Egy ösztön követése a lehető legkonzervatívabb dolog. Ha valami jó volt a nagypapának, jó lesz nekünk is. Meglehet... talán, egészen addig, amíg a kihívások, melyekkel a nagypapa szembesült, ugyanazok, melyekkel te is találkozol.
Ha az éghajlatváltozás melegebb időt hozna, Violetta vajon még mindig megépítené az óvóhelyet a kis malackáinak? Azok pedig nem fulladnának-e meg a melegben? Én személy szerint azt gondolom, hogy Violetta felülírná az ösztöneit, és kitalálna valami intelligens megoldást. Ez azonban sok kérdést felvet a korlátozott intelligenciájú fajokkal kapcsolatban. És mi van akkor, ha a levegőszennyezés vagy a vulkáni hamu miatt a sár mérgezővé válik? Valószínűleg a sugárfertőzés is túlmutat egy sertés intelligenciáján.
A hatvanas években felhagytam mindennel, és visszatértem a földhöz. Az volt a tervem, hogy önellátó leszek: megtermelem a saját élelmemet, felépítem a saját házamat, és saját erőmből fogok túlélni.
Gondoltátok volna? A földből megélni a legkönnyebb dolog volt, amit valaha is csináltam. Minden problémát, ami felmerült - mit termeljek, mikor ültessek, hogyan kell építkezni -, megoldottak már évszázadokkal ezelőtt. Volt egy házam, rengeteg ennivalóm, és majdnem belehaltam az unalomba. Ahelyett, hogy túléltem volna, úgy éreztem a megsemmisülés ösvényére léptem. A boldogulás nem mindig jár együtt a fejlődéssel. Viszont ha egyszer belekóstolsz a fejlődésbe, gyorsan fontosabbá válik, mint az anyagi gyarapodás. Lehet, hogy a kihívások, melyekkel szembenézünk, valójában jó dolgok.
Régebben mindig egy trópusi rágcsálóról szóló történettel fejeztem be a mondandómat, aki a dinoszauruszok korában fejlődött ki. Ez a kis négylábú azért volt különleges, mert vékony egyrétegű tollazat borította a testét, ami úgy nézett ki, mintha szőr vagy haj lenne.
A szőrzet a trópusi klímában nem túl jó ötlet; nem old meg semmilyen környezeti problémát. Valójában inkább teher. Szőrzete miatt ennek a szegény párának meg kellett tanulnia beásni magát a föld alá, és csak éjszakára merészkedett elő. Ezzel sikerült elkerülnie a ragadozó hüllőket, akik nappali fényben vadásztak.
Ami a divatot illeti, ez a pikkelyek és a vastag bőr kora volt. A szőrösség különcségnek számított. Nem nehéz elképzelni a Jurassic mocsár hatalmas uralkodóit, amint megbámulják és kinevetik a szőrös kis rágcsálót, aki ijedtében beássa magát a föld alá. Haja van! A föld alatt él! Micsoda fura szerzet!
Aztán elkezdett esni a hó!
Ismeritek a történet végét: a rágcsálók túlélték a jégkorszakot, a dinoszauruszok nem.
A szőrnövesztés előre alkalmazkodó evolúció volt. Nem ösztönből jött, nem is intelligenciából; mutáció volt. Nevezheted vak szerencsének, ha akarod, de a szőrzet és az ásóképesség felkészítette az egérfélék őseit a jövőre. Ha létezik valamilyen közös alapja a kollektív tudatnak, amely tárolja az élettapasztalatokat, és ösztönöket tervez a következő generációk számára, akkor ott ez az egér új fejezetet nyitott. A szőr egy váratlanul felbukkanó mutáció volt, ami jól illusztrálja, hogy néha akkor éljük túl, ha különcök vagyunk és szakítunk a múlttal.
Minél inkább önvezérlővé válik egy teremtmény, annál jobban tud alkalmazkodni a változásokhoz. Ha a dinoszauruszoknak több eszük és kevesebb ösztönük lett volna, lehet, hogy egérbőr kabátot viselve túlélik a jégkorszakot, de a dínók nem voltak önvezérlők; hiányzott az intelligenciájuk és rugalmasságuk ahhoz, hogy a komoly változásokat kezeljék.
Ma több tízezer Avatar tanuló dolgozik előrelátóan annak megalapozásán, hogy később képesek legyenek alkalmazkodni a most induló társadalmi változásokhoz. Vízválasztók ők az egymást kölcsönösen elpusztító társadalmak és a megvilágosodott bolygószintű civilizáció között. Fogalmazhatunk úgy is, hogy az Avatárok hajat növesztenek. Ebben az esetben a haj képességet jelent, hogy szándékunk szerint éljünk és együttérzően tudjunk másokra tekinteni. A haj – képesség arra, hogy bízzunk másokban és őszintén cselekedjünk. . A haj – képesség az odafigyelésre, a megosztásra és az eljövendő valóságok előrejelzésére és alakítására.
Miközben néhány pikkelyes kinevet minket, ujjal mutogat ránk, és azt óbégatja, hogy „kultusz”, lassan hullani kezd a hamu.
Az Avatar tanfolyam története
Az Avatar mesterek miért részesítik előnyben az érzést az intellektus előtt?
Az értelem hasznos, amikor ki kell találni valamit, viszont hamis választ ad arra a kérdésre, hogy: " Ki vagyok én valójában?"
Sok ember, amikor először találkozik az Avatárral, gondolatokkal azonosul. Intellektusuk megszilárdult gondolatokból épített nekik egy olyan szerkezetet, amit ők tévesen énnek vélnek. Az azzal kapcsolatos tévhitet, hogy kik ők, meg kell dolgozni, mielőtt a lelkük felébred, és ez nem olyan dolog, amit az értelemmel megragadható. Semmi, ami az értelemből születik, nem képes megtapasztalni a tudatos szellemet. A szem nem láthatja saját magát, de közvetlen érzékeléssel - az értelmet kijátszva – érezheti magát, amint néz.
Rendkívüli pillanatok
(A 2008-as Avatar Wizard tanfolyamról)
Hű! Hol is kezdjem? Az elmúlt két hét megerősített és leföldelt. A mély őszinteség munkától az erős identitás leépítő eszközökig, ez a tanfolyam működik.
Le vagyok nyűgözve a törődő megközelítéstől és rendszertől, ami ezt a tanfolyamot körülveszi, és attól a mások iránti szolgálattól, amit a network nyújt. A Wizard biztonságos hely arra, hogy "valódivá válj", és komoly emelkedést hajts végre az életed azon területein, amik megakadályoznak álmaid valóra váltásában; hogy megvalósítsd azt az életet, amit elképzelsz magadnak.
Harry beszédei nagyon inspirálóak számomra, és nagyon értékes részei ennek a folyamatnak. Szeretnék olyan szintű belső összhangot élni, amit a Star’s Edge elért.
Sokkal ön-azonosabbnak érzem magam a tanfolyam után. Olyan sok téren nem voltam őszinte saját magamhoz, a környezetemhez, a bolygómhoz. Tisztábban látom már, hogy ki vagyok, látom a korlátozásaimat és az erőmet. És rájöttem, hogy csodálatos teremtő vagyok, aki képes kezelni az életét, és hozzájárulni egy jobb világhoz. Izgatott vagyok, mi lesz a következő.
Köszönet Harrynek, Avrának, a trénereknek, a QM-eknek, az AI-oknak és mindenki másnak, aki része ennek. Támogatva érzem magam és szeretettnek. És élek. Akarhat valaki ennél többet? –C.J.
A törődés és a kapcsolódás szintje nagyon támogató volt ezen a tanfolyamon. Látom, hogy az itteni munkám megtisztította a teret, ami most lehetővé teszi, hogy ezt érezzem és tapasztaljam is. Mélyen meg vagyok hatódva és úgy érzem, itt ismernek. Úgy érzem, enyhült az a belső harc, ami kora tinédzser koromban kezdődött és azóta hatással volt a kapcsolataimra. Valami rejtett dolog távozott, és a szívem nyitottságban, teljességben, hálával és megerősödve lélegzik.
Eltörpülnek a szavak ahhoz képest, amit ez a tanfolyam segített nekem, hogy megtapasztaljam a Létezést. –D.C.
Nem tudom szavakkal kifejezni a méltánylásomat és a hálámat, és nem is annyira csendes csodálkozással vagyok aziránt, ami itt történt, az első Wizard tanfolyamomon. Csodák történtek a saját spirituális és lelki gyógyulásomban, sokat tisztultam és megnyíltam a bizalom, a szeretet és az öröm felé.
Mindig is szeretetteli ember voltam, és szerettem mások szolgálatára lenni, de sok ostoba választásom volt a múltban. Csodálatos és felszabadító számomra, hogy most van egy sor csodálatos eszközöm amely átalakítja/eltávolítja a személyes blokkokat, amik a szeretet útját állják a bolygón, és azon túl is. Hasonlóan dicsőséges érzés, hogy rátaláltam az én világszintű Avatar törzsemre, és hogy ilyen a kapcsolatom velük. Igazi hazatérés ez.
Továbbra is tanítani fogom az Avatárt - micsoda kiváltság! Az első gyakornokságom egy hónappal ezelőtt volt, és annak a csodája hajtott engem a Wizard-ra, a növekedésnek ehhez a páratlan lehetőségéhez.
Megtanultam bízni.
Lényem legmélyéből – összes életemet beleértve - köszönöm mindenkinek. Legyetek áldottak. Találkozunk a Wizardon 2009-ben. –M.S.
A Wizard kurzus a legnagyobb áldás, amiben valaha részem volt. Látom, hogyan működik a világ, és látom, hogy mi az én életem értelme a világegyetemben. Mintha kinyílt volna a szemem arra, hogy miként kell élni és hogy eddig hogyan éltem. Köszönet minden tudat-tanáromnak, akik a Wizard tanfolyamra tereltek engem. –K.Y.K.
Őszintén szólva, ez a tanfolyam megváltoztatta az életemet. Annak elsajátítása, hogyan váljak őszintévé és miként cselekedjek tudatosan úgy, hogy tetteim erényesek legyenek, az egész lényemet megváltoztatta. Mindig is úgy gondoltam, hogy becsületes, jó ember vagyok, de vajmi keveset tudtam arról, hogy tetteim mennyire beneveléseken alapultak. Köszönet ezért a szabadságért.
Alig várom, hogy másokkal is megoszthassam. Örömmel tölt el, hogy a csapat része vagyok. Többet is szeretnék megosztani, és meg is teszem majd, de most mennem kell. Elköteleződtem egy megvilágosodott bolygószintű civilizáció megteremtése mellett. Köszönöm, hogy megteremtetted a színterét, a teret és az eszközöket, hogy mindez lehetővé váljon. –J.C.
Avatar résztvevők további "rendkívüli pillanataiért" látogass el ide: AvatarResults.com
Cselekedj!
Ha szeretnéd, hogy egy Avatar mester kapcsolatba lépjen veled, kattints ide.
Az Avatárral mindenki nyer. Minden ember, aki Avatárrá válik, ezzel a kollektív tudatot egy nagyobb tolerancia és megértés felé mozdítja el. Ha segítesz magadon az Avatárral, azzal mindenki másnak is segítesz. – Harry Palmer
