Avatar Times

A tudat felfedezése
Huszonnegyedik rész

Amikor elkezdtük az Avatart átadni a nagyközönségnek, azt gondoltuk, ez egy jó termék. Több évnyi kutatómunka volt már mögötte, és nagyon könnyen lehetett alkalmazni. Az eljárások és gyakorlatok bámulatosan hatékonynak bizonyultak a körülmények megváltoztatásában. A tanfolyam tiszteletben tartotta, amit az emberek már tudtak vagy hittek. Ezek a jellemzők inkább integrálóvá, mint szembesítővé tették a tanfolyamot. A résztvevők nagyon élvezték a kurzust és barátaiknak is meséltek róla. Így kezdődött.

Hozzájárulás egy megvilágosodott bolygószintű civilizáció megteremtéséhez ^®

Az egyik professzionális kurzus nyitóbeszéde Harry Palmertől

Az Avatar fejlődéséről szeretnék beszélni nektek ma este, és a saját személyes fejlődésemről. Úgy tűnik, van némi kapcsolat a kettő között.

1986-ban egy tíz évig tartó anyagi szűkölködésből lábaltunk ki a trénerekkel. Heti 60-70 órát dolgoztunk egy vallásos szervezetnek, amiben - bizonyos okokból – hitemet vesztettem. Ez egy másik történet, de a lényeg az, hogy elegem volt a manipulatív vallásokból, az álszent papokból, és a non-profit szervezetekből; leginkább a non-profit jellegükből.

Tulajdonképpen a többi trénerhez képest én már évekkel korábban eltávolodtam ettől a szervezettől, és csendben vártam rájuk, hogy erősítsenek meg kételyeimben, vagy valahogy újítsák meg a hitemet. Tudjátok, hogy megy ez. Ebben a kerítés tetején üldögélő, várakozó időszakban elkezdtem kisvállalkozóként felfedezni a világot. Három év alatt öt vállalkozásba fogtam, több-kevesebb sikerrel, de egyik tevékenységet sem találtam túl izgalmasnak.

Hát itt tartottam 1986-ban. Úgy tettem, mintha tagja lennék egy vallásnak, amiben nem hittem; vállalkozásokat vezettem, melyekben nem leltem örömöm; és minden reggel azzal az érzéssel ébredtem, hogy a válaszok az élet nagy kérdéseire megint egy kicsit távolabbra kerültek. Néhányatoknak ismerős ez. Az élet sötét fellege.

A felhő napsütötte oldala az volt, hogy ezek a viaskodások visszatereltek a keleti filozófiákhoz és az érzékszervi ingerek kizárásának kutatásához, melyekből aztán végül összeállt az Avatar tanfolyam. Elég részletesen leírtam ezt az időszakot a “A tudat felszabadítása” című könyvemben. („A tudat felszabadítása” könyv ingyenes példányát itt tudod letölteni.)

Szeretném elmagyarázni, mi motivált bennünket az Avatar tanfolyam átadásának kezdeteinél. Volt egy áttörést jelentő elmefejlesztő programunk, melyet meg tudtunk tanítani az embereknek, ők pedig szívesen fizettek az útmutatásért és a tapasztalatért. A képzés annyira hatékony volt, hogy pénzvisszafizetési garanciát vállaltunk; a pénzt gyakorlatilag mégsem kérte vissza senki. A végzett tanulók annyira lelkesek voltak, hogy számottevő reklám nélkül is gyors növekedésnek indultunk.

Volt egy egyszerű üzleti tervünk: az emberek tandíjat fizetnek nekünk, mi pedig biztosítjuk, hogy megértsék, és használni is tudják az anyagokat. Ez egy nyertes-nyertes felállás volt. A marketing stratégiánk pedig az volt, hogy az elégedett tanulók továbbadják tapasztalataikat másoknak, akik majd szintén el akarják végezni a kurzust. Az elképzelés tökéletesen működött és megállíthatatlannak bizonyult.

Remélem, megbocsátjátok a szerénytelenségemet, de az ok, ami miatt az egész ilyen jól működött az volt, hogy senki a világon nem kínált olyan elmefejlesztő programot, ami egyszerűségben, hatékonyságban és a lényeg megragadásában akárcsak megközelítette volna az Avatar tanfolyamot. Szóval egyre magabiztosabbak lettünk, sőt kissé önteltek is. Rendben, lehet, hogy nagyon önteltek.

Elképzeltem, ahogy kuncsaftjaink azt mondják: “Harry, már látom, hogyan blokkoltam magam mentálisan, de most már tudom, hogy olyan életet teremthetek, amilyet csak akarok.”

Én pedig így válaszolok nekik: “Nagyon köszönöm, hogy részt vettél a képzésen, örülünk, hogy jól érezted magad.” És ezzel meg is volnánk. Alábecsültük azonban mindazt az előnyös hatást, amit az Avatar átadása a saját életünkbe hozott. Egyre jobbak lettünk az útmutatásban, és a termék is folyamatosan fejlődött; végül túlszárnyalta legmerészebb elképzeléseinket is.

Egy nap egy kiváló new york-i pszichiáter, aki az egész stábját elhozta az Avatar tanfolyamra, félrehívott, és olyan izgatottan, amilyennek még sohasem láttam, megkérdezte, “Tudod te valójában, mi van a kezedben? Fel tudod fogni, mit fedeztél fel? A tudat átalakításának olyan módszereit tanítod, melyek hatékonyabbak, mint bármi, amit a nyolcéves pszichiátriai tanulmányaim alatt tanultam.”

Talán most már értitek, miért voltunk kissé önteltek.

Napokkal vagy hetekkel a kurzus után az emberek egyre jobban kezdték megérteni, mi az, amit átéltek. Felismerték, hogy megszabadultak régi korlátaiktól, és néhányan az ego-mentes tudatot is megtapasztalták. Figyeltem őket; az energiaszintjük felszökött. Kedvesebbnél kedvesebb leveleket kaptuk, melyek arról számoltak be, hogyan használták az eszközöket arra, hogy csodát teremtsenek saját maguk és mások életében.

Először arra gondoltunk, a levelek jól jönnek majd a marketing tevékenységünkhöz; de sokkal többek voltak ennél. Olyan emberek felismerései voltak, akik azt tanulták, hogyan alakítsák át életük küzdelmeit és szenvedéseit értékes leckékké; és ezeket az átalakulásokat meg akarták osztani másokkal. Így jött létre a Mesterkurzus.

Az Avatárok nem csak azt tapasztalták meg, hogy ők maguk a forrásai saját gondolataiknak és hiteiknek, de elérték a kozmikus forrás misztikus tapasztalatának határát is. Az egyik eljárás néhány órás alkalmazása után az egyik hallgató így szólt: “Úgy érzem, mintha isteni dimenziókban járnék.”

Az Avatart végzettek többsége folyamatosan fejlődött tovább, és bölcsebb, békésebb emberré vált. Magabiztosak lettek teremtési képességükben. Biztonságban érezték magukat, sokan életükben először. Bűntudat és kétségek nélkül kezdtek döntéseket hozni. Megtanulták hiteiket és tetteiket összehangolni a céljaikkal. Méltányolni kezdték az életet, és sokan pénzügyileg is sikeressé váltak. Felébredtek, és készen álltak rá, hogy részt vegyenek a teremtésben.

Előfordult, hogy frissen végzett tanulók búcsúzóul megfogták a kezemet, és nem akarták elengedni. Tiszta, éber tekintettel néztek a szemembe, és mintha azt kérdezték volna: “És most mit tegyek? Van valami tennivaló a világban?”

Én pedig körülnéztem magam körül, hogy választ keressek erre a kérdésre. Tényleg minden kísérlet, ami egy jobb világ megteremtésére irányul, csak egy leépítésre érdemes ellenállás? Elegendő-e az, ha békességet és nyugalmat lelünk saját középpontunkban, és onnan nézzük, mi zajlik a világban? Méltányolni mindent, megértőnek lenni mindennel, megbocsátani mindenkinek, és túllépni mindenen… Vagy talán lehet ennél többet is tenni?

Ez volt a valódi kérdés a tekintetek mögött. Emiatt tartották fogva a kezemet az emberek, és emiatt néztek várakozón a szemembe. Most mit tegyünk? Megtaláltuk a válaszokat, amiket kerestünk. Most akkor mit kezdjünk velük? Sokáig a nemtudás alvó állapotában voltunk, de most már tudjuk.

Úgy gondolom, hogy ha elég őszintén teszünk fel egy kérdést, és hajlandóak vagyunk meghallani a választ, az univerzum megtalálja a módját, hogy feleljen. Van-e még több, amit megtehetek?

Kaptam választ. Álmomban megjelent egy szent ember képe, aki indiai akcentussal beszélt hozzám. Azt mondta: “A kollektív tudat nem a fejedben van. A fejed van a kollektív tudatban.”

Miután néhányszor elismételtem, kezdtem érteni. Nem elég csak saját magunkon dolgozni. Van egy pont, ahol a személyes fejlődésnek túl kell lépnie az önvizsgálaton a társadalmi felelősség irányába. A kollektív tudat nem a fejünkben van, a fejünk van a kollektív tudatban.

A végzős Avatar hallgatók hosszú kézrázásai és tekintetei felsejlettek előttem és kezdtek értelmet nyerni. Fejlődésük túllépett az önvizsgálaton. Végigértek az önámítás labirintusán. Felébredtek, a jelenben vannak, és tekintetük a világ felé fordul.

Szóval az univerzum a maga sajátos módján elmagyarázta, miért gyűltek körém a végzett Avatárok. A kérdés lényege ez lett: ha egyszer valahogy sikerült az embernek elsajátítani azt a képességet, mellyel a mostaninál békésebb, bölcsebb, emelkedettebb társadalmat lehet teremteni, felelős viselkedés-e a tengerparton üldögélni és a saját köldökén elmélkedni?

Így ma már, ha egy új Avatar rám néz azzal a kérdő tekintettel, visszanézek rá, és azt mondom neki: “Hozzájárulok egy megvilágosodott bolygószintű civilizáció megteremtéséhez. Csatlakozol hozzám?” De még mennyire!

A szélesebb felelősségre való ráébredés teszi teltházassá az Avatar Mesterkurzusokat. Az embereknek felcsillan a szeme, amikor arra gondolnak, hogy továbbadhatják az Avatart. Ez egyszerűen fantasztikus. Szeretnéd egy általad szeretett személynek átadni azt a tapasztalatot, amit - tudatosan vagy tudattalanul - egész életében keresett? Ja, és még pénzt is kapsz érte.

Az Avatart profitorientált üzleti modellben oktatni minden szempontból jó. Hozzájárulsz valami értékeshez, de ezt nem méltatlan áldozathozatalként teszed. Azt hiszem, ezért is növekszik az Avatar hálózat folyamatosan. Egy fizetős tréninget kínál, ami mentes a rejtett kötelezettségektől, hitrendszerektől, bűntudatköröktől.

Az első dolog, amit egy sikeres Avatar mesteren észreveszel, hogy együttérző és hiteles. Ez nem egy hamis vallás. Nem látsz csoszogó Avatar mestereket, akik kezükben kalappal adományokat koldulnának. Nem. Ha ezt tennék, az emberek nem tudnák, mennyit adjanak. Eleget adtak vajon? Esetleg túl sokat adtak? Az egész folyamat tele lenne kérdőjelekkel. A mesterek ehelyett meghatároznak egy reális árat, és ahhoz tartják magukat. Értékes szolgáltatást nyújtanak, korrekt áron.

Az igazság az, hogy ez a csere több mint korrekt, mivel ez a termék nem évül el; sőt, egyre jobbá válik a tanuló életének hátralévő részére. Nem szeretnél hasonló szerződést kötni a házadra, az autódra, vagy akár az egyetemi végzettségedre vonatkozóan?

Az 1986-os csendkabintól máig hosszú utat tettünk meg - én és velem együtt a trénerek közül is sokan. Kifogtunk néhány embert a legrosszabb fajtából, de találkoztunk sokakkal a legjobbak és a legnagyszerűbbek közül. És úgy gondolom, a legjobbak itt vannak köztünk.

Nem is tudom, hogyan fejezzem ki őszinte méltánylásomat támogatásotokért és barátságotokért. Azt hiszem az a legjobb, ha egyszerűen csak folytatom a munkát, és megteszem a tőlem telhetőt a megvilágosodott bolygószintű civilizációért. Bármikor csatlakozhatsz, ha szeretnél. Köszönöm.

Az Avatar tanfolyam története

Miben különbözik az Avatar a többi módszertől és önsegítő gyakorlattól?

Az emberek gyakran érvelnek hitek mellett és ellen, attól függően, hogy szerintük mi igaz, és olyan dolgokkal foglalkoznak, amit helyesnek vélnek. Valaki például azt mondja, “Így kell élni!”, és mivel megnyerő vagy karizmatikus személyiség, esetleg van valamennyi hatalma feletted, elhiszed, amit mond. Nem állítom, hogy ez feltétlenül rossz, csak azt mondom, hogy ez a számottevő különbség az Avatar és a többi gyakorlat között. Az Avatar nem mondja meg neked, miben higgyél, hanem feltárja számodra azt, amiben már hiszel, és azt is, hogy miért.

Az Avatar megmutatja neked a kapcsolatot hiteid és életed tapasztalatai között. Megtanítja, hogyan lehet megszüntetni egy olyan hitet, ami számodra nem kívánatos tapasztaláshoz vezet. A fókusz a tudat felfedezésén van, és csak azokat a dolgokat változtatod meg az életedben, amiket szükségesnek látsz.

Rendkívüli pillanatok 

Szavakkal nem lehet leírni az elképedést, amit érzek. Mindig volt egy magonc jellegű hitem, hogy van valami csodaszerű dolog, ami segíti az embereket gyógyulni és növekedni (a pszichológián, a tanácsadáson, az újjászületésen, stb felül), és meg is találtam – az Avatar ez a varázslat. Lenyűgöző teremtés, Harry!

Azt hittem, talán a hegyekben élő néhány szerzetesnek van a birtokában ez a varázslat / titok, pedig valójában mindenki számára elérhető. –A.B.

Egy barátom meghívott egy délutáni Avatar bemutatóra Halifaxba egy havas szombat délután márciusban. Eléggé érdekelt a dolog ahhoz, hogy feliratkozzak egy vasárnapi, kiscsoportos, 2 és fél órás foglalkozásra. Az elmúlt négy évben már gyakorló buddhista voltam, és nagyon élveztem, amit tanultam.

Nem tudtam megállni, hogy két héttel később ne jöjjek el a kilenc napos tanfolyamra Montrealba. Reméltem, hogy ez a tanfolyam nagyban növelné a gyakorlottságomat. Természetesen fogalmam sem volt, mivel találkozom majd. Annyira hálás voltam a munkádért, az elkötelezettségedért, és hogy ezt az anyagot ebbe a formátumba tudtad önteni. Annyira elérhetőnek tűnik az egész. Úgy tűnik, finoman arra invitálja az embert, hogy érezzen.

Ma van a kilencedik nap. Olyan könnyűnek és örömtelinek érzem magam. A kurzus előtt magamra mindig optimista emberként gondoltam. Most viszont úgy érzem, képes vagyok bárkinek szabadon adni magamból az életemben. Milyen csodálatos ajándék ez nekem és mindenkinek, akivel megosztom. Megyek a Mesterkurzusra. Köszönöm, Harry. –D.R.

... Nagyon boldog vagyok, mert megláttam, hogyan járulhatok hozzá egy megvilágosodott bolygószintű civilizáció megteremtéséhez és fenntartásához, aminek Te az egész életedet szentelted. Orvos vagyok és szeretem, amit csinálok, és tudom, hogy orvosként én is sokat segíthetek, és érzem, hogy azt csinálom, amit szeretnék. Tudom, hogyan járulhatok hozzá orvostanhallgatók által, akikből jó szakemberek lesznek a jövőben, és mindenkivel, akivel együtt élek, a férjemmel, a gyerekeimmel és a barátaimmal, hogy az átalakulásukat segíthetem minden szeretetemmel és cselekedetemmel. Köszönöm a mindannyiunk iránti szeretetet és együttérzést. Találkozunk a 2009-es Wizard-on. –R.K.

Mint a tanfolyamon sokan mások, én is éreztem, hogy az életemet múltbeli rossz döntések és vétkek korlátozták, melyekhez nem volt meg a kellő bátorságom és őszinteségem, hogy felelősséget vállaljak értük. Ez a két hét fantasztikus volt, mivel a magammal szembeni őszinteség sokat javult, a tudatom pedig kitágult. Képes voltam mélyebbre menni a titkokkal, bújtatott szándékokkal és a figyelemben lebegő dolgokkal. Sok könnyel teli, érzelemmel telt pillanat volt, ahol végül szégyenkezés nélkül, teljes felelősséget vállaltam a legsötétebb titkaimért, és ez teljesen magával ragadó volt.

Az egyik pillanat csendes volt, a másik pedig teljesen életteli – ez egész furcsa, fantasztikus érzés volt, nem sokkal utána pedig már képes voltam nevetni magamon. Olyan élmény volt, amit mindenkinek csak javasolni tudok.

Még egy kis lépés a megvilágosodott bolygószintű civilizáció felé. Köszönet mindenkinek, aki eljött erre az útra, és a legjobbakat kívánom azoknak, akik ezután jönnek majd vagy visszatérnek újra. –R.B.

Egész életemben kerestem - síkságokat és sivatagokat szeltem keresztül. Hegyeket másztam meg. Gyakoroltam a jógát. Órákig ültem meditációban, de semmi sem hasonlítható az Avatar és a Mestertanfolyam tanításaira, és végül a Wizard felismeréseire.

Minden fájdalom, depresszió, betegség és korlátozott látószög elenyészett, én pedig szárnyalok, mint a sas. Megtaláltam a jó szélirányt. Hazaértem. Köszönöm, Harry. Köszönöm, Star’s Edge. Köszönöm mindnyájatoknak. –A.P.

Avatar résztvevők további "rendkívüli pillanataiért" látogass el ide: AvatarResults.com

Meghívás a csatlakozásra

Ha szeretnéd, hogy egy Avatar mester kapcsolatba lépjen veled, kattints ide.

Az Avatárral mindenki nyer. Minden ember, aki Avatárrá válik, ezzel a kollektív tudatot egy nagyobb tolerancia és megértés felé mozdítja el. Ha segítesz magadon az Avatárral, azzal mindenki másnak is segítesz. – Harry Palmer

Oszd meg egy barátoddal az Avatar Times-t

Ha szívesen osztoznál ebben az utazásban a barátaiddal, hívd meg őket a hírlevélre!