Avatar Times
A tudat felfedezése
Ötödik rész
Ne beszéljünk mellé
Harry Palmer
Mi a legnagyobb személyes siker? Nem mérhető semmilyen anyagi gazdagsággal. Nem egyenlő a hírnévvel. És nem is a hatalomnak valamilyen formája. Akkor micsoda? A legnagyobb személyes siker az elme békéje.
A legtöbb ember nem sokat tud az elme békéjéről. Úgy gondolják, hogy egyenlő a kényelemmel vagy a szórakozással, vagy hogy egy stresszmentes pillanattal azonos, esetleg egy pihentető éjszakai alvással. Ez azonban több, mint némi nyomás csökkenés; jóval több. Az elme békéje egy nyugodt mentális állapot, ami lehetővé teszi annak megtapasztalását, hogy milyen „csak úgy lenni”. Ez az erőfeszítésmentes tudatosság, amit nem zavar meg gondolat vagy ítélkezés, fájdalom vagy gyönyör, szerzés vagy veszteség.
Az elme békéjének elérése az emberi cselekvés ősi hajtóereje. Bármilyen hitekkel foglalkozó iskolai irányzatot vizsgálunk is meg, azt találjuk, hogy a tanítások végső célja mindig az elme békéjének elérése (volt). Sokféle módon meg lehet közelíteni az elmét: szoktatással, közléssel, figyelemeltereléssel, tagadással, engedelmességgel és leigázással, nem is beszélve a drogokról, a sebészi beavatkozásról és a sokkterápiáról. Némelyik sikeres, némelyik nem.
A sikeresek ezek közül olyanok voltak, mint valamilyen emlékeztetők, vagy mint a kulcsok; számzárak egy szunnyadó, belülről erősen szabályozott erőhöz. A sikeres iskolák felébresztik és megerősítik a létezőt. (Számos ezek közül ezt a létezőt léleknek nevezi.)
A kevésbé eredményes megközelítések sikertelenségének az az oka, hogy ők a gondolkodást erősítik, és módszereik a belenevelésre és a kontrollra épülnek – többnyire a jutalmazást és büntetést részesítve előnyben. Gyakran kínálnak azonnali örömöt hozó tevékenységet, melyek azonban hosszabb távon stresszhez, idegességhez, függőséghez és végül depresszióhoz vezetnek.
Ha az Avatar bármit is hozzáadott a spirituális tanítások és elmetréningek garmadájához, akkor ez az a felfedezés, hogy a mentális eljárások bizonyos tudatos kombinációi az elme békéjét eredményezik, és kaput nyitnak a lélek megtapasztalásához.
Csendes elme: a hazafelé vezető út
Harry Palmer
Léteznek olyan tudati képességek, melyek lehetővé teszik számunkra, hogy foglalkozzunk a fizikai univerzummal és feldolgozzuk a tőle jövő impulzusokat. Nagyjából mindenkinek ismerősek ezek a képességek: a képzelet, a gondolkodás és az emlékezés; ezek az elme nézőpontjai.
Azzal viszont csak néhány ember van tisztában, hogy az elme felett, illetve azon túl, létezik a tudatnak egy sokkal szélesebb, valódi természete. Ez a valódi természet a híd a létezéshez. Amikor pedig ez színre lép, minden, ami előtte a képzelet, a gondolatok és az emlékezet szempontjából fontosnak tűnt, szinte minden esetben teljesen jelentéktelenné válik. Ebből a mérhetetlen birodalomból az ébren lévő, mindennapi tudat bármely eseménye vagy tapasztalata jól megragadható ezzel a különösen bölcs kifejezéssel: “Ez valami.”
Feltételezve, hogy az emberek túlélik a születést, és a genetikai mutációk normál paramétereibe esnek bele, velük születetten rendelkezni fognak a gondolkodás, a képzelet és az emlékezés tudatjellemzőivel - azaz lesz elméjük. Igazság szerint nincs is nagyon más eszközük; ami azt eredményezi, hogy figyelmüket a fizikai univerzum jutalmaira és túlélési nehézségeire összpontosítva nőnek fel. Ünneplés és küzdelem. Bármilyen jele annak, hogy más valóságok is léteznek (vagy teremthetők), melyek érdekesebb játékokat kínálnak az öröm és fájdalom mintázatainak különböző változatainál, a tudományos-fantasztikus bélyeget kapja.
A legtöbb létező számára az első igazi identitás egy hirtelen összetákolt tudatos meghatározás: “Én vagyok a kisbaba.” Lehorgonyzó megerősítés ez egy hús testbe.
A szomorú a dologban az, hogy a Létező élete hátralévő részét a horgonynál tölti, és arra megy el az energiája, hogy ezt az első születéskori elképzelést toldozza-foldozza a fizikai valóságból nyert, az érzékelés hangulatától és az előítéletektől torzított következtetésekkel és tapasztalatokkal. Ez az az óvatlan csapda, ami összekeveri a létezés birodalmát a fizikai univerzummal.
Végül a Létező elérkezik fizikai életének utolsó napjaihoz, és még mindig az elme – amit nevezhetünk akár a tudat zátonyának is – meghatározásaihoz van horgonyozva. Mit mulasztott el e Létező? Az élet csodáját? A teremtés tiszteletét? Az elragadtatást az isteni iránt? Lényegében minden olyan tapasztalatot, mely az igazságról szól. Az egyetlen valódi tapasztalata annak érzékelése, hogy sajnálatos módon egy olyan összetett meghatározással azonosította magát, mely állandó gondoskodásra szorul. A fizikai valóságban pedig éppenséggel ez az, amit józan életnek tartanak.
A létező leválasztja magát a testről és lerázza magáról a meghatározások amnéziáját, s így szól: “Nos, ez valami,” megnevezve a tovatűnő mentális és bomlásnak induló fizikai meghatározásokat, melyet önmagának álmodott. Van egy elkésett felismerése, hogy a gondolkodó-képzelő-emlékező tudat meglehetősen korlátolt, és egyetlen szűk pontra rögzíti az életet. A Létező tehát megkapja az első Avatar leckét, anélkül, hogy egyetlen eszközt is megismerne. De hát ez egy teljes emberöltőbe telt! Ez így túl lassú. El tudod képzelni, hány élet kell neki annak felismeréséhez, hogy amit tapasztal, annak esetleg köze lehet ahhoz, amit teremt? Nagyon lassú út!
A Létezőnek szüksége van egy módszerre, amivel felhúzhatja a rögzült önmeghatározások horgonyát, – és még mielőtt meghalna, elhajózhat az elmén túli örök birodalmakba. Visszatérés, hazatérés. Éppen ennek a megtanítása volt mindig is a spirituális gyakorlatok legnagyobb kihívása. Minél keményebben dolgozik (elképzel, gondolkodik, emlékezik) ugyanis a Létező azon, hogy felhúzza a horgonyt, az annál nehezebbé válik. Ez az elme bebörtönző ellentmondásossága.
De várjunk csak! Létezőnk most már látja ezeket a maga körül vitorlázó Avatárokat, akiknek fantasztikus kalandjaik vannak az életükben, és mégis kapcsolatban maradnak valamivel, ami sokkal örökérvényűbb, mint egy fizetési csekk. A Létező ösztönösen érzi, hogy a megvilágosodáshoz és a boldogsághoz való jog több kell legyen egy véletlenszerű születésnél. Most már tudja, hogy kell legyen valami mód az elme horgonyának megmozdítására.
Hogyan vonod fel a horgonyt? A titok, hogy ne csinálj semmit tudatosan. Hogyan lehet tudatosan nem csinálni semmit? Ez egy kulcsfontosságú életlecke. Az Avatar eszközök nélkül nem könnyű megtanulni. Még elmagyarázni is nehéz.
Vannak pillanatok az életben, amikor a gondolkodás megáll – és sok egyéb mellett –, a létező tökéletesen tudatába kerül fizikai inkarnációjának körülményeivel, anélkül, hogy bármit is reagálna rájuk.
Legalábbis kellene, hogy legyenek ilyen pillanatok — időszakok, amikor a figyelem a napi aggodalmak mögé lát. A mindennapi én elalszik, és egy rendkívüli én ébred. Ezt a rendkívüli ént, a magasabb ént egy olyan minőség jellemzi, ami a hétköznapit nem. Ez a minőség a békés elme nézőpontja. A békés elme független az időtől; nem reagál ösztönösen, nem teremt tudattalanul. Az “én-ez-vagyok-nem-az” horgony eltűnik; a mindent meghatározó struktúrán túli tudatosság felébred. Ez valóban egy megvilágosodott pillanat.
A békés elme állapotának elérése, még ha csak egy pillanatra is, hatalmas eredmény. Még nagyobb eredmény ennek az állapotnak a fenntartása. Annyira szokatlan eredmény ez, hogy amikor azt mondod egy Létezőnek, hogy az Avatar tanfolyam várható eredménye az elme lecsendesítése lesz, általában hitetlenséggel szembesülsz.
A gondolkodó-képzelő-emlékező elme fáradhatatlanul teremt. Ösztönzésért a múltban kotorászik, mint éhes medve a szemétkupacon. Más emberekre különféle szándékokat, a jövőbe pedig boldogságot és veszélyeket vetít. Képzeletbeli forgatókönyveket gyárt, számításokat végez, stratégiai terveket készít, előrejelez és elszenved olyan következményeket, melyek soha nem fognak megtörténni. Képzeletbeli párbeszédeket ír, melyek sohasem hangzanak el. Aggódik. Ugyanazt a nótát fújja újra és újra. Elemzi saját magát, valami régen elfeledett forgatókönyvet követve korhol és dicsér. Kétségbeesetten keresi a rejtett jelentést még a legártatlanabb megjegyzésben is, valamint szakadatlanul magyaráz magának saját magáról.
Alkalomadtán, valahol a vidámság és az elkeseredés között a lény elcsodálkozik, “Miről szól az élet?” Rögtön figyelmezteti is magát, hogy maradjon realista, majd újra elgondolkodik egy kicsit a csendesség állapotán. “Békés elme? Ó, igen, ismerem ezt az állapotot. Amikor Indiában jártam....”
A békés elme megtapasztalása olyan kivételesen gyönyörű, hogy sokan azok közül, akik csak egy pillanatra is megtapasztalták, emlegetik életük hátralévő részében. Így születnek a vallások: megpróbálnak leírni egy olyan alapvető minőségű tapasztalatot, amely túl van a meghatározásokon. Ez a leírhatatlan, átélt pillanat az elmében szent emlékhellyé válik. Kőbevésett mentális képek! Mindenesetre előnyös emlék, a stressz és elkeseredett pillanatokkal való megküzdéshez. Ez a remény mentális amulettje.
Elterjedt nézet, hogy a békés elme megtapasztalását csak hosszas és kemény gyakorlás útján lehet elérni (vagy talán csak sámáni varázslattal, és akkor is csak pillanatokra). Úgy tartják, annyira törékeny tapasztalat ez, hogy még egy önkéntelen lélegzetvétel is képes megtörni. Ezért igazán meglepő, hogy az Avatar néhány nap alatt képes megtanítani az embert ennek az állapotnak a tudatos létrehozására. Micsoda kellemes meglepetés!
Ami pedig még megdöbbentőbb, de bizonyára igaz, hogy az Avatar 1987-es elindulása óta több ember érte el a tartósan békés elme állapotát, mint az Avatar előtt az egész történelemben. Nincs többé szükség arra, hogy visszavonulj a világtól, önsanyargató életmódot folytass, vagy a szellemi egészségedet kockáztasd ahhoz, hogy elérd a békés elme állapotát. Csak foglalkozz az Avatárral.
Az Avatar tanfolyam története
A lényegét tekintve tehát, miről szól és mennyibe kerül?
Az Avatar egy egyszerű önfejlesztő tanfolyam, mely mentes mindenféle hiedelmektől, gyülekezeti tagságtól, vagy vallási jellegű szertartásoktól. Épp ezen okok miatt az emberi fejlődést célzó mozgalmak legtisztább kifejeződésének mondható. A legtöbb résztvevő egyetért abban, hogy "Ez a legerősebb, legtisztább önfejlesztő program, ami csak rendelkezésre áll."
S hogy mi az ára? Igen, az Avatárnak megvan az ára, ami bizonyos mérték szerint nagynak tűnhet. Az alap hétvégi workshop, az úgynevezett Felemelkedés ára 25.000 forint. A II. rész ára, ami úgy négy-öt napig tart, 75.000 forint, és a III. rész, amely időtartama úgy 2-4 nap, 200.000 forintba kerül. (Az árak országonként eltérőek lehetnek.) A tanfolyam ideje alatt a résztvevők több órányi személyes figyelmet kapnak. Minden tanuló, aki a tanfolyam II. része után nem elégedett, azonnali visszatérítésre jogosult.
Rendkívüli pillanatok
Az Avatar ennek a létezésnek semmilyen más tapasztalatához nem hasonlítható. Úgy éreztem, mintha olyan kapcsolatba kerültem volna az univerzummal, mint egy anya az újszülött gyerekével. Mindaz a káosz, mely egy évvel korábban kezdődött az életemben, megfontolt döntéseknek adta át a helyét az életem céljait szem előtt tartva.
Elkezdtek történni a dolgok. Már hónapok óta állást kerestem, de nem jártam sikerrel. Most egyszerűen kiléptem a munkahelyemről, és már a következő napon találtam egy nekem tetsző munkát.
Én még mindig különböző megnyilvánulásokat tapasztalok, felismeréseim vannak, hirtelen megértek korábbi dolgokat, különösen ébredéskor, nagyon élénk emlékekkel és élénk álmokkal. Nincsenek szavak, amik leírnák ezt az érzést.
Az Avatar olyan volt, mint beleesni egy hívogató, melegvízű medencébe.
Tonnányi elsődleges állítottam, tonnányi hitet építettem le... és persze néhány identitást. Nővérként az empátiám és az intuícióm az én javamra dolgozott. Rájöttem, hogy szavaim tele vannak hitekkel, és lenyűgözőnek találom ugyanezt másokban is megfigyelni. -S.W.
Ma átéltem a beavatást egy mesterrel. Az a hit nagyon kiemelkedő volt számomra, hogy én nem érdemlem meg, hogy ez ilyen könnyű legyen. (Miért pont én?) Ennek a hitnek – és még pár másiknak – a leépítése után nagyon megtisztultnak és nyugodtnak éreztem magam.
Amikor a mester befejezte, egy hatalmas strandlabdányi érzelem - szomorúság, veszteség, hála, megkönnyebbülés – jött fel a hasamból, a szívemen és a torkomon keresztül, a szememen és az arcomon át távozott, és én jobban zokogtam, mint ahogy valaha is emlékszem rá. Ez eltartott néhány percig, majd mindez átváltott egy szédítő nevetésbe, amit csodálat, hálaérzet és tisztelet érzése követett. Wow. Wow! WOW! -S.T.
Avatar résztvevők további "rendkívüli pillanataiért" látogass el ide: AvatarResults.com
Itt az ideje?
Ha szeretnéd, hogy egy Avatar mester kapcsolatba lépjen veled, add meg az adataidat itt a Star’s Edge-nek.
Az Avatar küldetése, hogy felgyorsítsa a hitrendszerek integrációját a világon. Amikor felismerjük, hogy csupán hiteinkben különbözünk egymástól, és hogy hiteket könnyedén lehet kialakítani vagy elhagyni, akkor a „kinek van igaza” játszma elcsitul és megszületik egy békés világ. – Harry Palmer
Oszd meg egy barátoddal az Avatar Times-t
Ha szívesen osztoznál ebben az utazásban a barátaiddal, hívd meg őket a hírlevélre!
